Ebben a lélegzetelállító tájban a nézőt elragadja a tenger és az ég nyugodt egyesülése. A hegyek sima vonalai békés hátteret alkotnak, puha kontúrjaikat a naplemente aranyszínű árnyalatai kiemelik. A művész ügyesen alkalmaz egy meleg palettát narancssárga és sárga színekkel, melyek a vízen tükröződnek, szinte éteri fényt adva a jelenetnek; úgy tűnik, hogy az idő ebben a pillanatban megállt. A robusztus sziklák határozottan állnak az előtérben, alakokkal - egy pár halásszal, akik hálóikat vetik, és egy magányos lovassal, ami olyan életet sejtet, amely összhangban bontakozik ki ezen a tengerparti paradicsomban.

A kompozíció a távoli partszakasz felé irányítja a tekintetet, ahol egy nyüzsgő város siluettje utal az emberek életére, amely nincs messze. A vitorlás hajók és evezős csónakok ügyesen navigálnak a vízben, dinamizmust adva a békés környezetnek. A levelek aprólékos részletezése, különösen a néző felé nyúló csavarodott fa, szinte hídként működik a néző és a festett világ között, suttogva a horizonton túli földek történeteit. Ez a mű mélyen rezonál, nosztalgia és nyugalom érzését keltve, meghívva mindenkit, hogy álljon meg és értékelje a természet és az emberi erőfeszítés idilli ritmusait. Ezt a művet történelmi kontextusban romantikus ideálokkal és a természet világán való vonzalommal álmodozó korszakban készítették, így nemcsak vizuális lakoma, hanem élet egyszerű örömeiről szóló meditáció is.