A jelenet kibontakozik előttünk, a természet egy vibráló szelete, kézzelfogható közvetlenséggel megragadva. A kompozíció a fény és árnyék mesteri egyensúlya, a fák napfényben úszó lombozata gyönyörűen kontrasztban áll a lágy, felhős ​​égbolttal. A művész ecsetvonásai, lazák és kifejezőek, életet lehelnek minden levélbe és ágba, a mozgás érzetét és a szél gyengéd susogását keltve. Egy magányos alak, csupán egy személy sugallata, a zöldben foglal helyet; a táj nagysága eltörpíti őket, arra invitálva bennünket, hogy elmélkedjünk a helyünkről a természet nagyszerű rendjében.