Ez a lenyűgöző jelenet egy csendes, pásztori pillanatba kalauzolja a nézőt a vízpartnál. A művész földes zöld, lágy barna és tompa szürke árnyalatokból álló palettát használ, hogy harmonikus atmoszférát teremtsen, ahol a természet és az ember békében él együtt. A sűrű, texturált ecsetvonások bal oldalon sűrű lombokat alkotnak, melyek fokozatosan átváltanak a távolban elhalványuló nyugodt, ködös víztükrökre. A fény és árnyék játékának finomsága mélységet ad a tájnak, utalva a kora reggeli vagy késő délutáni fényekre.

Egyedülálló alak áll a víz közelében, mellette egy erős barna tehén, szimbolizálva a vidéki élet egyszerűségét és nyugalmát. A férfi mintha pihenne vagy elgondolkodna, míg az állat békésen legelészik, mindketten szervesen beilleszkednek a természetes környezetbe. A kompozíció a tekintetet a fáktól a nyílt, csendes tó felé vezeti, meghívva a nézőt a friss levegő belélegzésére és a víz lágy csobogásának meghallgatására. A festmény a 19. század mindennapi vidéki jelenetei iránti érdeklődést tükrözi, amit az impresszionista szabadságával ábrázol.