A jelenet lágy, szinte melankolikus légkörben bontakozik ki; emberek gyülekeznek egy nyilvános kertben, talán a Tuileriákban. A ecsetvonások lazák, a megörökített múló pillanat benyomását keltik. A művész mesterien használta a fényt és az árnyékot, hogy mélységet teremtsen, a figurákra és a háttérben lévő impozáns építményre irányítva a tekintetet. A színpaletta tompított, a lágy zöldek, szürkék és barnák dominálnak, tükrözve a borús eget. A csendes megfigyelés érzése hatja át a művet, arra invitálva a nézőt, hogy megálljon, és elmélkedjen a jelenet mindennapi szépségén. A kompozíció finoman vezeti a szemet az előtérben lévő figuráktól az építészeti háttérig, harmonikus vizuális élményt teremtve. A művész technikája a nosztalgia érzését idézi, egy másik korba repítve minket.