Ez a műalkotás a kert csendes szépségét ragadja meg, amelyet lágy, álomszerű légkör ölel körül. Az építészet meglehetősen figyelemfelkeltő, a hátterében található piros ház élő bizonyítéka Skandinávia gazdag kulturális hátterének. A ház játékos szimmetriája és fényes ablakai meghívják a nézőt egy meleg és baráti világba. A környező fák, amelyek különféle zöld árnyalatokban vannak kifestve, buja környezetet teremtenek, amely hangsúlyozza a kert belső nyugalmát. A sűrű lombok egy csepp vadont sugallnak, utalva a természet és az emberi lét közötti kölcsönhatásra—ez egy visszatérő téma Larsson munkájában.

A kompozíció mesteri, bordázatos láthatár vonzza a szemet a ház mögötti lágyan hullámzó tájhoz. A háttérben egy puha kék árnyalat friss kontrasztot teremt az építészet élénk színeivel. Larsson ecsetkezelése finom, mégis dinamikus; a festék úgy tűnik, hogy lágy vonásokban lett felhordva, amelyek életet adnak a finoman lebegő felhőknek a halvány égen. A színpaletta túlnyomórészt lágy pasztellekből áll, amelyek nosztalgikus és nyugodt érzést keltenek. Ahogy nézem ezt a jelenetet, szinte hallom a levelek susogását és a távoli természet hangjait, amelyek megfogalmazzák a svéd vidéki élet idillikus lényegét, mely tele van egyszerűséggel és szépséggel.