A festmény egy szeles tengerparti tájat jelenít meg, amely a nyugalom érzését kelti egy nehéz, felhős égbolt alatt. A művész mesterien használja a zöldek, szürkék és barnák tompított palettáját a hullámos terep ábrázolására. Az előteret magas, száraz fűvel borított mező uralja, amelyet széles ecsetvonásokkal jelenítenek meg, amelyek a szél mozgását sugallják. Sűrű, sötét fák és bokrok sora alkotja a természetes határt a középtérben, formájuk egyszerűsített, de lényeges.

A kompozíció kiegyensúlyozott, az égbolt jelentős részt foglal el, színe a jelenet hangulatát tükrözi. A művész technikája kiemeli a jelenet textúrájának minőségét, kézzelfogható atmoszférát teremtve. Hátrébb egy ösvény kanyarog egy enyhe lejtőn, a távolban körvonalazódó alakokkal, amelyek egy csipetnyi emberi jelenlétet adnak az egyébként érintetlen panorámához. Ez egy jelenet, amely a nyugalomról, a természet hatalmasságáról és a part magányáról suttog.