Ebben a megható tájképben két nő dolgozik a vízparton, magas nyírfák alatt, elmesélve a vidék csendes történetét. A művész finoman ragadja meg a fény és árnyék játékát a lombokon és a fűben, gazdag, texturált világot teremtve, amely egyszerre intime és tágas. A tompa, földszínekből, puha zöldből és szürke kékből álló paletta a késő délután nyugalmát idézi, magával ragadva a nézőt, hogy átélje a csendet, és elképzelje a levelek susogását és a távoli víz hangját.

A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott, a sűrű fapótlás természetes baldachint alkot, keretezve az óvatosan jobb alsó sarokban elhelyezett alakokat, hangsúlyozva kapcsolatukat a természettel és munkájukkal. Az ecsetvonások finomak, de kifejezőek, ötvözve a lágyasságot és a részletességet, fokozva a jelenet érzelmi hatását. Történelmileg a kép gyengéden tiszteleg az akkori dolgozó nők előtt, ábrázolva csendes kitartásukat és kötődésüket a tájhoz, mindennapi pillanatokat időtlen művészetté emelve.