Ez az élénk fametszet egy nyugodt tengerparti jelenetet ábrázol, melynek középpontjában egy monumentális kőlámpás áll, amely a szürke és kék árnyalataiban aprólékosan kidolgozott kőműves munkával uralja a kompozíciót. A lámpás, amely mély szimbolikus jelentéssel bír a japán kultúrában, megalapozza a jelenetet, erős helyszín- és történelemérzetet kölcsönözve. A háta mögött végtelen nyugodt víz terül el, amely visszatükrözi a puha, rétegzett felhőket egy tágas, nyugodt kék égbolton, egy nyugodt és tágas atmoszférát teremtve. Jobbra egy zöld esernyőt tartó, hagyományos kimonót viselő nő áll egy gyermekkel, akik emberi melegséget és méretarányt adnak a monumentális és nyugodt környezethez.

A 20. század eleji shin-hanga művek kifinomult báját tükrözve a művész mesterien egyensúlyozza az árnyékot és a fényt, hogy textúrát és mélységet idézzen elő. Az ég és a víz finoman árnyalt színátmenetei, valamint a sík, de árnyalt színhasználat csendes harmóniát teremtenek, amely a természet egyszerűsége közepette elmélkedésre hív. Ez a mű nem csupán egy bizonyos japán emblematikus hely örök szépségét dicsőíti, hanem a korszak japán metszetművészetében a hagyomány és a modernitás szintézisét is példázza, békés elmélkedésre és kulturális tiszteletre sarkallva.