Ez a festmény egy nyüzsgő kikötő vibráló jelenetét örökíti meg, valószínűleg a Földközi-tengeren. A kompozíció a vizet veszi célba, amely a fenti égbolt lágy, szórt fényét tükrözi. Egy kiemelkedő, okker színű torony áll őrként, lehorgonyozva a vászon bal oldalát. A művész a fény és az árnyék mesteri használatával mélységet ad a jelenetet szegélyező épületeknek és hajóknak. A festékfoltok, bár láthatók, hozzájárulnak az általános atmoszférához, szeles napot sugallva egy csipetnyi tengeri sóval a levegőben.

A színpalettát a kékek és aranyak uralják. A fenti égbolt lágy, égszínkék, fokozatosan világosodik a horizont felé. A víz ezt tükrözi, és az általános hatás békés, de élénk. A számtalan vitorlás között egy füstölgő gőzhajó a korok váltását jelzi, a modernitás egy kis érintését az antik kontextusban. A jelenet tele van élettel és aktivitással, egy letűnt korszak lenyűgöző pillanatképét alkotva.