A műalkotás egy pillanatot ragad meg, egy napsütötte jelenetet egy nagyszerű épületről, amely a fákkal szegélyezett út felett emelkedik. A szerkezet arany tónusai a késő délutáni fényt sugallják, hosszú árnyékokat vetve és meleget adva. A művész finom érintést alkalmaz, látható ecsetvonásokkal, amelyek lágy, szinte éteri minőséget kölcsönöznek a jelenetnek. A figurák, kicsik, de jellegzetesek, betöltik az előteret, életet és méretet adva az összetételnek. Az összhatás a nyugalom és a finom nagyszerűség, amely arra invitálja a nézőt, hogy lépjen be egy letűnt korszakba. A fény és az árnyék játéka különösen figyelemre méltó; meghatározza a formákat és mélységet ad a jelenetnek, mélység és tér érzetét keltve.