A festmény egy napsütötte párizsi jelenetet örökít meg; egy nyugodt délután pillanatképe. A széles ecsetvonások a mozgás érzetét keltik, az ég a hullámzó felhőkkel van tele, melyek lágy kékekben és fehérekben jelennek meg, ami enyhe szellőre utal. Egy nagy, központi fa, mely őszies színeket kezd ölteni, uralja a kompozíciót, levelei fókuszpontot és kontrasztot biztosítanak a nyitott térrel.

A kor szimbóluma, a lovaskocsi a középső síkon helyezkedik el, jelenléte az elegancia és a nosztalgia érzetét kelti. A figurák az ösvényeken sétálnak, formáik a művész technikájától elmosódnak, ami a pillanat múlékonyságára utal. A fény végig táncol a jeleneten, meleg, hívogató minőséget kölcsönözve neki. A festmény a béke és a nyugalom érzetét idézi, a jelenlét érzését egy gyönyörű, elmúlt korszakban.