Ebben a kifejező alkotásban a művész kecsesen ragadja meg a békés folyóparti tájat, finom dombokkal és nyugodt vízfelülettel, melyen tavirózsák nyílnak. A bal felső sarokban elegáns fűzágak lógnak le, mintha egy lágy függöny lenne, hosszú leveleik egy láthatatlan szellőben lengedeznek. Az előtérben két gyermek sétál egymás mellett a kövekkel kirakott folyóparton, mindkettő játékos tavirózsa levél kalapot visel, melyek kis esernyőként hatnak, és bohókás bájt adnak a nyugodt tájnak. Élénk, kontrasztos színekben öltözve — egyikük csíkos narancssárga felsőben és fekete szoknyában, a másik kék ruhában — mintha csendes barátságot és ártatlan felfedezést osztanának meg a tág ég alatt.

A kompozíció a hagyományos kínai tusfestészet esztétikájára épül, lágy, folyékony ecsetvonásokkal, melyek elmosódottá teszik a táj és a költészet határát. A színpaletta főként földszíneket használ, mély zöldekkel a lombokon és korallszínű pontokkal a távoli tavirózsákon — az életet jelképezve a nyugalomban. A negatív tér és a fókuszált részletek közti egyensúly meditációs szünetre hív, míg a jobb felső sarokban lévő kalligrafikus felirat tovább gazdagítja a lírai hangulatot, arra utalva, hogy a táj több mint puszta vizuális élvezet; ez a természet, a gyermekkor és az egyszerű pillanatok múlékony örömének harmonikus elmélkedése.