Ez a nyugodt folyóparti tájkép finom impresszionista ecsetvonásokkal bontakozik ki, ahol a nehéz, szürke égbolt tompa földszínekkel és finom zöld árnyalatokkal borítja be a tájat. A folyó csendesen tükrözi a borús eget, amit csavart fákat tömörítő csoportok szegélyeznek, melyek védelmezően hajlanak a vízpart fölé. Egy magányos alak, valószínűleg pásztor, egy keskeny ösvényen jár, amely kígyózik az erdőben, hűséges kutyája kíséri, ami a csendes társaság és magány narratív elemét adja a képhez. A tónusok finom összemosása és a laza, texturált ecsetkezelés meghív arra, hogy megállj — meghallgasd a szél suttogását az ágak között, és a víz lágy csobbanását a parton.