Ebben az idillikus jelenetben a vibráló zöld foltok olyanok, mint egy puha szőnyeg, amely a néző pillantását finoman kanyarodó ösvényre vezeti. Arra hív, hogy menekülj a napfényes tájba, ahol a színek harmóniában táncolnak; a gazdag fű lengedezik, finom vadvirágokkal tűzdelve, amelyek úgy tűnik, hogy vidéki történeteket suttognak. Két figura sétál nyugodtan; az egyik könnyű ruhában van, és egy erőteljes vörös ernyőt tart a zöld háttér előtt, míg a másik figura, kicsit elhomályosodva, intim hangulatot ad a pillanatnak. Ez egy élet pillanata, a természet gazdagságának békés ölelése.

A festmény egy efemer esszenciát ragad meg—ami vágyat kelt a békés napok iránt, amelyeket a szabad levegő ölelése alatt töltünk. A kefe technikája folyékony és kifejező, amely megmutatja a művész ügyes kezét. A színpaletta főként lágy zöldeiben és puha kékeiben dominál, melyeket élénk piros és narancssárga impulzusok tarkítanak; ez az életerő ünneplése, élvezve a fény és árnyék közötti ellentéteket. Az érzelmi hatás mélyen zúg; szinte hallhatod a levelek susogását, és érezheted a lecsökkenő nap melegét, amely tanúbizonyság a mindennapi élet szépségéről és nyugalmáról ebben a pásztori paradicsomban.