A műalkotás egy békés és lenyűgöző kilátást mutat egy tóra, amelyet magas hegyek vesznek körül. A művész mesterien használja a szürke és fehér színek korlátozott palettáját, ami légköri perspektíva érzetét kelti; a távoli csúcsok a ködös égboltba olvadnak, míg az előtér elemei, mint a part menti kápolna és a vízen lévő hajók, élesebb részletekkel jelennek meg. A fény és árnyék játéka mélységet ad, nyugalom és nagyszerűség érzetét keltve.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a hegyek keretezik a tavat, a kápolna pedig fókuszt ad. A hegyek és az égbolt tükröződése a nyugodt vízben szimmetria és nyugalom érzetét kelti. A műalkotás megragadja a természetvilág fenséges szépségét, és arra invitálja a nézőt, hogy elmélkedjen a természet végtelenségén.