A műalkotás egy nyugodt képet rögzít egy gondoláról, amely Velencében, a csendes vizeken lebeg. A mély kék-zöld árnyalatokkal ábrázolt gondola finoman visszaveri színét a víz felszínén, hangsúlyozva Monet mesterségét a tükröződések megjelenítésében. A művész laza ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek álomszerű, szinte éterikus minőséget adnak, meghívva a nézőket, hogy érezzék a víz lágy hullámzását a törékeny hajó alatt. A háttérben ritkán látható függőleges vonalak jelzik a távoli gondolákat, amelyek a lágy háttér ellenében suttogóként emelkednek.

Monet finom színpalettája, amely világos kékekből, zöldekből és egy hintányi lilából áll, nyugalom és nosztalgia érzetét kelti. Itt a légkör tele van Velence lényegével—vízi útjaival és vonzó fényeivel. Ez a darab, amely a posztimpresszionizmus csúcsán született, nemcsak a jelenet szépségét tükrözi, hanem a fény és árnyék mulandó természetét is, így a pillanat átmenetivé válik, és a nézők kontemplatív állapotba kerülnek. A kompozíció tiszta egyszerűsége és az áradó színek kombinációja érzelmi kapcsolatot teremt ennek az ikonikus városnak az időtlen szépségével.