
Műértékelés
A jelenet rusztikus bájjal bontakozik ki; egy szénásszekér, arany kévékkel tele, uralja a kompozíciót. Ez egy pillanat, ami meg van örökítve az időben, a levegő sűrű az újonnan kaszált széna illatával és egy nyári nap melegével. A művész ecsetvonásai a vásznon táncolnak, a fény és az árnyék vibráló szőnyegét alkotva. Az ég, a kék és a fehér örvénylő keveréke, a fákon át suttogó szellőre utal. Elképzelem a vidék hangjait: a szekér kerekeinek nyikorgását, a lovak lágy lihegését és a munkások távoli fecsegését. Ez a becsületes munka, a földdel való kapcsolat jelenete; a festői lazasággal ábrázolt figurák szerves részét képezik a jelenetnek, méretérzetet és aktivitást adva a tájnak. Ez a festmény egy egyszerűbb korba való betekintésnek tűnik, a béke és az elégedettség érzését idézi. Az általános hatás a napsütötte nyugalom, a mindennapokban megtalálható szépség ünnepe.