Ebben a lenyűgöző tájban a vászon élettel telik meg a lágy ecsetvonásokkal és homályos körvonalakkal, amelyek csendes légkört teremtenek. A kompozíció egy dombot mutat be, amely a előtérből emelkedik, buja és vibráló. Olyan, mintha a föld lélegezne egy csendes reggel nyugalmával, meghívva a nézőt, hogy belépjen meleg ölelésébe. Messzebb nézve egy pár homályos alakot láthatunk—talán földműveseket—akik két lovat vezetnek, formájuk egybeolvad a lágy háttérrel. Ezek a formák a harmónia és a egyszerűség érzetét sugallják, kapcsolatot teremtve a természettel, miközben dolgoznak a földön.

A színpaletta, amelyet itt használnak, különösen bájos—kékek és zöldek keverednek simán a tompa földszínekkel. Ezek a színek, lágyak de kifejezőek, nosztalgikus és békés érzéseket idéznek elő, lehetővé téve számunkra, hogy szinte halljuk a szél suttogását a fűben; itt a természet úgy tűnik, hogy öleli az emberi munkát. Ez a műalkotás egy nyugodt pillanatot ragad meg, amely megtestesíti a vidéki élet nyugalmát, emlékeztetve minket az emberiség és a föld közötti tartós kapcsolatra; ez egy megindító reflexió a művész érzékenységéről, mind a táj, mind az ott lakó emberi lélek iránt.