A jelenet zöld öleléssel, a természet színeinek szimfóniájával bontakozik ki. Magas fák, csavarodott ágaikkal azúrkék ég felé nyúlva uralják a kompozíciót. A művész ecsetvonásai, vastagok és textúráltak, megragadják a lombozat bujaságát – a zöldek szőnyege, amelyet a leveleken átszűrődő napsugár villanásai szakítanak meg. Az előtérben mintás ruhában lévő alakok pihennek és dolgoznak. Alakjaik, élénk színekben megjelenítve, a táj szerves részévé válnak, harmonizálva a természeti környezettel. A kontrasztos színek használata, a föld meleg tónusaitól a növényzet hideg kékjéig és zöldjéig, a mélység és a vizuális harmónia érzését kelti. Mintha a művész nemcsak egy jelenetet, hanem egy érzést, a béke és a természetbe való belemerülés érzését akarta volna megragadni.