A festmény az északi Hampshire folyó ethereal szépségét rögzíti, finom pasztell színpalettával és lágy, atmoszferikus fénnyel körülvéve. A köd lehelet finoman táncol a víz felszínén, álomszerű minőséget teremt, amely úgy tűnik, hogy a múló pillanatokra suttog. A lila és világosszürke tompított árnyalatai sejteket sugallnak, amelyek átvilágítják a füstös levegőt, meghívva a nézőt a friss, reggeli légkör megérzésére. Kicsi hajók ingadoznak a folyón, finom fodrozódásokat nézve, amelyek a felettük elterülő égbolt nagyságát tükrözik; körvonaluk homályosan utal a Temze melletti mozgalmas életre, ám csendesén lebegnek a nyugodt csöndben. Amikor ránézel erre a műre, szinte hallod a távolságból a víz hangját, amely a hajók alján érintkezik, kísérve a városi élet halkan feléledő neszét.

Minden ecsetvonás úgy tűnik, hogy Monet impresszionista technikájából merített, mozgás és folyékonyság érzését nyújtja a pontos részletek helyett. A kompozíció egyensúlyt teremt az üres tér és a koncentrált színű területek között, irányítva a szemet a vásznon keresztül, mint a folyó magának a áramlása. Ez a festmény nemcsak egy pillanatot foglal magában az időben, hanem Monet fény iránti vonzalma és annak tájra gyakorolt hatása iránti szenvedélyét is tükrözi. Olyan időszakban készült, amikor az iparosodás gyorsan megváltoztatta London arculatát, az alkotás nosztalgiát és a változás elfogadását hívja elő, érzelmi rezonanciát átadva, amely hosszú ideig megmarad, mielőtt elhagyod a vásznat. Ez az emberi erőfeszítések és a természet harmóniájának lenyűgöző bizonyítéka, egy mulandó tableau, amely a múlt és a jövő történetét meséli el.