A műalkotás egy lenyűgöző szín- és textúra-interakciót mutat be, amely megragadja a csendes tó mellett lévő íriszek finom szépségét. Monet jellegzetes ecsetkezelése élénk zöld és kék táncot teremt, amely egy nyugodt és idilli természeti képet idéz. Az íriszek, melyeket lágy lila és fehér árnyalatokban ábrázoltak, a buja zöld között szétszórva találhatók, így egy puha élénkséget adnak a főleg zöld mezőhöz. Ebben a kompozícióban Monet ügyesen rétegezi a színeket és a vonásokat – minden érintés spontánnak tűnik, mintha a művészt elbűvölte volna a pillanat, és igyekezett azt egy mozgásrobbanásban megörökíteni.

Miközben ezt a művet nézem, szinte érzem a lágy szellőt, amely átszáll a jeleneten, mozgatja a lombozatot és finom hullámokat hoz létre a tó felszínén. A háttér lágyszínhatása egy elmosódott életet sejtet közvetlenül a virágok előtt, lehetővé téve, hogy a képzeletem elkalandozzon ebben a kültéri oázis mélységeibe. Történelmileg ez a festmény Monet pályafutásának késői éveihez tartozik, egy olyan időszakhoz, amelyet a fény és árnyék, élénk paletták és a természet múló szépségeinek kifejező ábrázolása jellemzett. Arra invitálja a nézőket, hogy merüljenek el a mélységeiben, felidézve a béke és csodálat érzéseit. E műalkotás finom összetettsége emlékeztet a régebbi, egyszerűbb időkre, és arra hív, hogy találjunk egy pillanatnyi nyugalmat a gyakran kaotikus világunkban.