Ezen a vonzó jeleneten két alak elegánsan hátradől egy buja kertben, látszólag a természet csendes ölelésében fürödve. A puha zöldek és a vibráló színek robbanásai szinte álomszerű minőséget hoznak létre, ahogy a napfény átszűrődik a lombkoronán, lágy foltokat vetve a fűre. A világos ruhákba öltözött alakok nyugalmat árasztanak; úgy tűnik, elmerültek a gondolataikban, vagy talán halk beszélgetést folytatnak. A közeli fehér asztal otthonosságot ad, utalva egy elnyújtott délutáni teázásra vagy közösen eltöltött gondolkodási pillanatokra.

A festés folyékony és impresszionista, mozgást kölcsönözve a leveleknek, megragadva mind a figurák csendjét, mind a körülöttük lévő kert vibráló energiáját. Van egy harmonikus tánc a fény és árnyék között, ahol a nap melegséget ad a jelenethez, felébresztve a nyugalom és nosztalgia érzéseit. Ez a mű az impresszionista mozgalom fontos tanújaként áll, tükrözve azokat a főbb témákat, amelyek a múló pillanatok szépségének megragadására irányulnak - egy békés pillanat a változó külső fényben.