Ebben a vibráló csendéletben a kompozíció bőségesen tele van gyümölcsökkel, főleg lédús körtékkel és csillogó szőlőfürtökkel. A gyümölcsök gazdag zöld, sárga és alkalmanként mély lila színei vidám palettát alkotnak, amely úgy tűnik, életbe lép; a színek közötti lágy átmenetek Monet fény megörökítésének mesterségét tükrözik. A gyümölcsök dús zöld növényzet között fekszenek, utalva a természetes bőségre, amely meghatározza a kompozíció lényegét. A gyümölcsök laza, szinte spontán elhelyezése dinamizmust ad, vonzza a nézőt egy olyan térbe, amely ellentétben áll a bőség és a természet egyszerűsége között.

Ahogy a szemed vándorol a levelek között, lehetetlen nem érezni a melegség és nyugalom áradását. A finom ecsetvonások visszhangozzák a gyümölcsök textúrájának lágyaságát, arra invitálva, hogy nyújtsd előre a kezed, és érezd meg a megérhetőségüket. A finom árnyékok táncolnak a felületen, mélységet és dimenziót adva; itt intimitás van, mintha váratlanul rátalálnál egy csendes pillanatra a művész műtermében, körülvéve a természet aromáival és színeivel. Ez a mestermű nemcsak Monet képességét mutatja be, hogy érzelmeket idézzen elő a szín és forma révén, hanem betekintést is nyújt a 19. századi csendélet világába, amely gyökerezik a mindennapi szépség ünneplésében.