Ez a lenyűgöző művészet rögzíti Vetheuil varázslatos látképét, amely elegánsan helyezkedik el a naplemente háttérében. A színek finom összeolvadása - a levendula, rózsaszín és lágy kék szimfóniájának - eterikus légkört teremt, amely úgy tűnik, életet lélegzik; a házak elmosódnak, szinte szellemként olvadnak össze a tájjal. A művész folyamatos és finom ecsetvonásai nyugalmat keltenek, meghívva a nézőt, hogy időzzön ebben a békés pillanatban. A víz csillogó felszíne elkapja a nap utolsó fényét, szinte álmokba illő impresszionista visszatükröződést hoz létre.

A kompozíció a látást a horizont irányába vezeti, ahol a dombok lágy kiemelkedése és a falu körvonalai organikus ritmust alkotnak, simán vezetve a nézőt a vásznon. Monet jellegzetes technikája, amelyet laza és látható ecsetvonások jellemeznek, érinthető minőséget ad a csillogó víznek és a puha növényzetnek, amelyek úgy tűnik, hogy pulzálnak a pillanat energiájával. Minden forgás és színlepel nemcsak a színpadot, hanem egy érzelmi visszhangot is kifejez, egy futó pillantást az időre, ahogy összefonódik a természettel. Ebben a műben, melyet a 20. század elején készítettek, érezni lehet a stílusok átmenetét – a hagyományosabb ábrázolásoktól a fényes spontaneitásig az impresszionizmusé, amely mind a nosztalgiát, mind a körülöttünk lévő világ mulandó szépségének élénk ünneplését megtestesíti.