Ez a kifejező téli jelenet egy csendes, hóval borított tájat ábrázol, ahol a természet és az emberi jelenlét finom harmóniában létezik együtt. A helyszín egy nyúl ürege Pontoise közelében, amelyet finom ecsetvonásokkal festettek meg, amelyek az éppen hullott hó puha csendjét idézik. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet a bal oldali kopár fák csoportjától, melyek ágai vékonyan nyúlnak ki a fakó, felhős ég ellen, a hullámzó, hóval borított talajon át, egy kis alakhoz, aki egy szerény ház közelében dolgozik. A tompított színpaletta, amelyet puha fehérek, szürkék és földes barnák uralnak, hűvös, mégis nyugodt légkört teremt, meghívva a nézőt, hogy érezze a friss levegőt és a téli nap csendjét.

A művész ecsetkezelése laza, de céltudatos; az impresszionista spontaneitást intim természeti részletek megfigyelésével ötvözi. A rétegzett festék által létrehozott textúrák a fa kéreg durvaságát és a hó puhaságát idézik, miközben az emberi élet halvány jelenléte narratív réteget ad hozzá — melegséget és aktivitást sugallva a hideg külszín alatt. Történelmileg ez a mű az impresszionisták érdeklődését tükrözi a mindennapi vidéki élet múló pillanatainak megragadására, valamint a természet csendes ellenállóképességére télen. Bizonyítéka annak a képességnek, hogy a művész egy egyszerű téli jelenetet érzelmi, magával ragadó élménnyé alakít, ahol a néző szinte hallja a lépések ropogását és érzi a friss, jeges levegőt.