A műalkotás egy derűs jelenetet örökít meg, ahol a háború határai feloldódtak a nap és a hold békés ragyogásában. A kompozíció elegánsan egyszerű, a jobb oldalon egy monumentális sziklaformáció dominál; merész ecsetvonásokkal készült, súlyosságot és szilárdságot keltve. Egy magányos fa kapaszkodik a sziklához, ágai a csendes szemlélődésben nyúlnak ki.

A kép alsó részén egy kis ház a víz szélénél telepedett meg, melegséget és nyugalmat árasztva. Két alak, feltehetően apa és fiú, áll egy sziklán, a horizontot nézik, ahol a nap, egy tüzes vörös gömb, a távoli hegyek mögé süllyed. A víz a napfényt a csillogó vonalak függőleges zuhatagában tükrözi, vizuális utat alkotva, amely a néző tekintetét vonzza. Egy csónak pihen a part közelében, ami egy csendes, mindennapi életre utal. A bal felső sarokban lévő kalligrafikus felirat mélységet ad, utalva a művész gondolataira és a mű filozófiai felhangjaira.