A jelenet kibontakozik előttünk, egy városkép, mely a pointillizmus finom érintésével csillog. Az apró, gondosan elhelyezett pontokkal festett épületek a folyópart mentén emelkednek. A művész technikája a városi tájat a színek vibráló szőnyegévé alakítja, ahol az egyes pontok összeolvadnak, hogy a fény és a forma összességét adják; olyan, mintha a várost tiszta szín lencséjén keresztül szemlélnénk. A kőhíd boltívei elegánsan ívelnek a víz felett, tükröződve az alatta lévő finom hullámokban.

A színek palettája a lágy kékek, sárgák és zöldek szimfóniája, melyet a napfény játéka világít meg. Felül az ég a pasztell tónusok kavargó keveréke, tükrözve az épületek és a víz színeit, összekötve a földet és az eget. Ez egy megörökített pillanat; egy szeles délután, amikor a város suttogja örök történeteit a művész egyedi lencséjén keresztül, és béke és nyugalom érzését kelti.