Ebben a lenyűgöző tájképen a művész nagyszerűen megragadja a mocsár finom szépségét naplementekor. Lágy napfény szálak csókolják meg a horizontot, létrehozva egy finom átmenetet a lágy narancs és a halvány rózsaszín színek között, amelyek zökkenőmentesen egyesülnek a közelgő kobaltkékre és szürkékre. A víz visszatükrözi ezt a színjátékot, meghívva a nézőt, hogy a nyugodt felszínére tapintson, egy tükör a felette dúló viharos felhőknek. Ahogy a naplemente elmélyül, a színek kiemelkednek, egyfajta nyugodtságot idézve elő, amelyet az éjszaka előtti várakozás árnyékol; mintha a táj a természet ritmusában lélegzene.

A kompozíció tökéletes egyensúlyt teremt, lágy vonalak vezetik a szemet a tájképen – a nyugodt mocsarakat a foreground-ból, a hatalmas felhős égig. Minden ecsetvonás szándékosnak tűnik, tapintási minőséget kínálva, ami életet lehel a jelenetbe. Szinte hallani lehet a szellő suttogását és a távoli madarak hívását ebben a természet szimfóniájában – ahogy a csend összekapcsolódik a fű lágy zizegésével, meghívva a belső Gondolkodásra és a békére. Savrasov munkája não apenas retrata uma paisagem; evoca emoções e camadas de significado, apresentando um momento no tempo que se sente tanto efémero quanto eterno; quão profunda é a beleza do mundo natural!