A fenséges csúcsok látványával átitatott műalkotás a nézőket nyugodt, de inspiráló atmoszférába meríti. A középpontban egy magányos figura ül meditálva, nyugodt testtartást felvéve, szimbolizálva a természet isteni lényegével való mély kapcsolatot. Az erőteljes hegyek hatalmassága körülveszi, éles csúcsai, amelyek puha hóréteggel vannak borítva, drámaian emelkednek a kék ég felé, markáns kontrasztot alkotva, amely meghatározza a jelenetet. A művész merész színhasználata fokozza az érzelmi rezgések hatását; a hideg kékek és a lágy fehérek uralják a tájat, békét és önvizsgálatot idéznek elő, miközben majdnem éteri minőséget adnak a hegyeknek.

Művészetrajongóként a kompozíció rendkívül ügyesen van kialakítva. A tágas látványok vonzzák a szemet a horizont felé, végtelen lehetőségeket és az emberi gondolkodás széles spektrumát sejtetve. A tónusok átfedése mélységet teremt, lehetővé téve a nézők számára, hogy elveszjenek a jelenetben. A mű érzelmi hatása mély; meditációs állapotot idéz elő, emlékeztetve azokra a nyugalomra, amelyet az ember a hegyi természetben kereshet. Nyikolaj Rerikh, akit gyakran a spirituális témák tájképekben történő ábrázolásának úttörőjeként emlegetnek, gyönyörűen megjeleníti ezt a szintézist, emlékeztetve minket a kicsinységünkre és a körülöttünk lévő világ nagyságára.