Ez a kifejező jelenet egy nyüzsgő ipari pillanatot ragad meg a vízparton, ahol hajók rakodnak ki fát a kikötőben. A kompozíció középpontjában egy nagy hajó áll, amely a part közelében horgonyoz, tele fával, körülötte kisebb hajók és munkások láthatók. A művész technikája az impresszionizmusra jellemző lágy, töredezett ecsetvonásokat mutat, amelyek tompa földszíneket kevernek füstös szürkékkel és kékekkel, hogy a felhős ég alatt zajló nyüzsgő kikötő hangulatát idézzék meg. A távoli kémények füstjei az ipari tevékenység érzését keltik, amelyek összemosódnak a borús éggel, gazdagítva a kép dinamikus, mégis nyugodt hangulatát.

A színpaletta visszafogott, de hatékony; finom kontrasztokat használ a hajók sötét törzse és a világosabb háttér között, irányítva a tekintetet a jeleneten át. Az ecsetvonások textúrája szinte hallhatóvá teszi a fa nyikorgását, a munkások beszélgetését és a víz lágy csobbanását. Történelmileg a mű a 19. század végi ipari bővülést és kereskedelmet tükrözi, ugyanakkor az impresszionista stílus enyhíti az ipar keménységét, költői betekintést nyújtva a mindennapi munkába és a természet valamint a haladás közötti kölcsönhatásba.