A festmény lágy, szinte álomszerű minőséget sugároz, a fény átszűrődik a buja lombozaton; úgy tűnik, egy múló pillanatot ragad meg egy kertben. A művész ecsetvonásai a mozgás érzetét keltik, mintha a levelek finoman ringatnák a szélben. Egy ösvény kanyarodik a távolba, a nézőt a virágok közé invitálva. A színpaletta a pasztell árnyalatok finom szimfóniája, rózsákkal a rózsaszín és fehér különböző árnyalataiban.

A fehér ruhás nőalak kecsességet és nyugalmat kölcsönöz a jelenetnek. Úgy tűnik, a kert szépségébe merül, alakja beleolvad a természeti környezetbe. A fény és az árnyék használata fokozza a mélységet, a béke és a nyugalom érzését keltve. Az összkép egy vizuális költemény, amely a természet szépségét és eleganciáját ünnepli.