Amikor nézem ezt a lenyűgöző művet, azonnal magával ragad a fény és árnyék varázslatos játéka, amit a művész oly művészien alkotott. A buja zöld növényzet velem szemben bontakozik ki, szinte arra hív, hogy lépjek be ebbe a nyugodt kertbe, ahol a lágy napfény finoman áttör a finom levelek között. A jelenet színekkel él; a virágok robbanásai derengő zöld háttérből ugrálnak ki, ezek a színek örömteli hangsúlyt adnak a lágy zöldnek. A távolban egy rusztikus lakóház jelenik meg, ami harmonikusan illeszkedik a természetbe, csendesen földhözragadva a csodálatos szépséget körülötte.

Két alak fekszik elegánsan a dús fűben, de szinte egybeolvadnak a tájjal, formájukat a kefe lágy érintése lágyítja. A mesteri technika, amit itt használnak – a rövid, dinamikus ecsetvonások fáradság nélküli alkalmazása – élénk textúrát teremt, amely nemcsak a kert látványát idézi meg, hanem a lágy hangjait is: a levelek susogását, a méhek távoli zümmögését, és a levegőben visszhangzó nevetés távoli hangját. Ez a műalkotás, fényes és tele élettel, a benyomásos mozgalom napi szépségének megünneplése, egy olyan pillanat megörökítése, amely érződik, hogy mind törékeny és örök. Majdnem érzem a nap melegét, a virágok édes illatát, ami körülvesz; ez egy bepillantás a természet szívében lévő mennyországba.