Ez a lenyűgöző jelenet egy békés, mégis eleven vidéki tájat ábrázol, ahol a természet és az emberi élet gyönyörűen egyesül. Előtérben egy favágó és családja látható, akik szeretetteljes realizmussal végzik mindennapi munkájukat, körülvéve dús lombú fákkal. A család testtartása és ruházata részletesen kidolgozott, meghittséget kölcsönözve a kompozíciónak, ezzel bevonva a nézőt a pásztori élet egyszerű ritmusába. Mellette szarvasmarhák húznak egy fa szekeret, amely a kompozícióba céltudatosságot és munkát hoz.

A középtájon sűrű fák sorakoznak, melyek lombjai rétegzett ecsetvonásokkal és finom zöld, sárga, barna árnyalatokkal vannak megfestve, utalva a fényváltozásra és az évszakok váltakozására. A fa lombjai mögül távoli vár kirajzolódik a horizonton, tompa, mégis lenyűgöző formában, míg apró vitorlások táncolnak a víz csillogó felszínén. Az égbolt egy enyhe felhőzetből és lágy kékből álló mozaik, amely nyugodt, elmélkedő hangulatot teremt, meghívva bennünket a természet, az emberi munka és a történelem békés együttélésének megfigyelésére. A mű mesterien egyensúlyozza a pásztori bájt és a festői nagyszerűséget, feltárva a föld és lakói közötti tartós köteléket.