
Műértékelés
Ez az élénk tengerparti tájkép a lombkorona közé szűrődő pöttyözött fény alatt bontakozik ki, ahol a kanyargós törzsek és ágak egy nyugodt partot kereteznek. A vászon gazdag zöld és mély kék színek palettájával élénk; élénk kék tenger terül el egy fehér felhőkkel pettyezett ég alatt, míg a fák alatt vöröses-barna talaj melegséget és stabilitást kölcsönöz a jelenetnek. A tájban elszórt alakok csendben olvadnak bele a természetes környezetbe – utalva a harmónikus mindennapi életre a természettel. A kompozíció dinamikus mozgást egyensúlyoz a távoli horizont nyugalmával; a lombok szinte táncolnak a vásznon, utalva a trópusi partvonal erejére és nyugalmára.
A festő ecsetkezelése élénk, mégis megfontolt, mely a 19. század végi Martinique partvidékének buja légkörét idézi. A vastag festékréteg és a merész ecsetvonások tapintható érzékelést adnak a kéreg, a lomb és a víz érzetéről, szinte hallani vélt madárcsicsergést és a hullámok halkan csobogó zaját. Ez a festmény érzelmi szálat sző a békés menedékről és egy egzotikus hely varázsáról, mely távol esik az iparosodott Európától, tükrözve a művész tiszta színekre és az ember és természet lelki kapcsolatára irányuló törekvését.