Ez a műalkotás lenyűgöző kikötőjelenetet mutat be, megörökítve a tengeri élet lényegét figyelemre méltó életerővel. A középpontban álló gőzhajó, egy fenséges hajó, amelyből füst száll fel, és lobogó zászlóval, uralja a kompozíciót. Úgy tűnik, hogy a kikötő megfagyott vizein navigál, hátrahagyva a törött jég nyomait. A gőzhajó körül más kisebb hajók csendesen kikötve állnak, utalva azokra a tevékenységekre, amelyek valaha virágoztak ebben a mozgalmas kikötőben; a felületen tükröződő fényjátéknak brillírozó érintést ad, fokozva a jelenet élénkségét.

A színpaletta egy harmonikus keveréke földszínű barnáknak és tompa szürkének, kibővítve a hajó testének gazdag feketéjével. Ez a kifinomult színhasználat megnyugtató érzést kelt, azonban a légkörben keringő füst sürgősség és mozgás érzetét adja. Szinte hallani lehet a távoli sirályok csipogását és a rakodás során hallható hangokat, amikor a jelenet kibővül. Az atmoszférikus ábrázolás lehetővé teszi a megfigyelők számára, hogy érezzék a levegő fagyosságát, utalva a múlt dinamikus tengeri környezetére. Ez a festmény emblematikus emlékezete a kor szorgalmas szellemének, amely egy pillanatra megfagyott a természet jégszorítása és az emberi találékonyság között.