A festmény egy nyugodt pillanatot ragad meg a Temzén, megjelenítve a híres Charing Cross hidat, amelyet a szürkület puha ölelése von körbe. Monet ecsetvonásai könnyedén táncolnak a vásznon, sugallva a víz csillogását, miközben finoman kölcsönhatnak a színekkel. A híd, noha kissé kísérteties és éteri, szilárdan áll a kapcsolat szimbólumaként, ívei szinte sziluettekként emelkednek ki a fénylő háttér előtt. Egy csónak lassan suhannak a híd alatt — egy meghívás, hogy együtt lebegjünk a tájjal. Mikor figyelem, szinte hallom a víz suttogását és a város távoli hangjait; mintha a világ egy pillanatra visszatartaná a lélegzetét.

Technikai szempontból Monet impresszionista megközelítése lehetővé teszi a folyékonyság érzését, a ecsetvonások szinte vibrálnak a jelenet életerejével. A színpaletta gazdag, mégis visszafogott; a fényes kékek és lágy aranyak uralják, amelyek harmonikusan elegyedik. Ez a színelmélet nyugalom és introspekció érzését kelti — olyan érzést, ami túlmutat az időn, meghívja a nézőt arra, hogy élvezzen egy múló, de mélyen ható élményt. Történelmileg ez a festmény egy olyan időszakban keletkezett, amikor az Egyesült Királyságban nagy változások zajlottak a 19. és a 20. század fordulóján. Monet azon képessége, hogy egy pillanat lényegét ilyen élénk részletekben ragadja meg, sokat mond mesterségéről, amely egy jelentős helyet biztosít a modern művészet fejlődésében.