A műalkotás megörökíti a Roueni Katedrális nyugati homlokzatának nagyszerűségét, amely puha, ephemér fényben fürdik. Monet ecsetvonásai finom kölcsönhatást hoznak létre az árnyék és a világítás között, a bonyolult építészetet szinte éterikussá téve. A katedrális magas tornyai és díszes homlokzata impresszionista stílusban jelenik meg, amely úgy tűnik, pulzál a nap változó fényeivel, evokálva a múlandóság érzését. A művész technikája, lágy érintésekkel és rétegezett színekkel, lehetővé teszi, hogy a struktúra szinte mint egy élő entitás emelkedjen ki, amely lélegzik az idővel.

Ahogy a szemed végighalad a vásznon, felfedezhetsz finom utalásokat a kék, rózsaszín, és meleg sárga színekre, amelyek egymásba fonódnak, utalva a hajnal vagy a naplemente múló pillanataira. Ez a keverék nemcsak az építészeti részleteket hangsúlyozza, hanem nosztalgikus érzetet is kölcsönöz a színhelynek; szinte hallani vélted a távoli város visszhangját vagy a hulló felhők suttogását. Monet fényel való játékának képessége a katedrálist a tartósság és a létezés múlandó természetének szimbólumává alakítja, tükrözve a 19. század végi történelmi kontextust, ahol a városi átalakulás elkezdett keveredni a természettel és a művészettel.