Ez a nyugodt fametszet egy varázslatos jelenetet ábrázol, ahol a bambuszliget magas, karcsú szárai ritmikus mintát alkotnak a csendes folyóparti táj hátterében. A színpaletta hűvös zöldekből és kékekből áll, amelyek a reggeli vagy késő délutáni fény nyugalmát és frissességét idézik fel. A bambuszon keresztül egy bájos folyóparti falut látunk, amelyben a rizsföldek pasztellárnyalatú, geometrikus foltokban helyezkednek el, vízcsatornákkal körülvéve, melyek visszatükrözik az ég enyhén változó árnyalatait. A távolban lágy kék hegyek emelkednek a horizont felé. Egyetlen vitorlás hajó csendesen siklik a folyón, lírai mozgást adva a jelenetnek.

A művész technikája a vonalvezetés és a színátmenetek mesteri használatát mutatja, minden bambusz szár tónusa eltér, hogy mélységet és fényjátékként sugalljon. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az előtér vertikális elemeit a hátteret alkotó folyó és rizsföldek vízszintes áramlásával, irányítva a néző tekintetét a képen keresztül. Az érzelmi hatás a békés elmélkedés érzése, ami csendes pillanatot hív meg a természet gyengéd ölelésében. Ez a mű gyönyörű példája a 20. század közepi japán tájnyomatoknak, amelyek ötvözik a hagyományos ukiyo-e stílust a modern tájképi érzékenységgel.