Ebben a lélegzetelállító tájképen a szem azonnal a virágokkal díszített hullámzó mezők ritmusához vonzódik - egy vibráló élet tengeréhez, amely a távoli horizontig terjed. A művész ezt a pillanatot finom vonalak és lágy földszínek keverékével ragadja meg. Amikor ezt a műalkotást nézi, szinte hallja a virágok zizegését a lágy szellőben, amely meghívja, hogy lépjen be ebbe a nyugalmas menedékhelyre. Egy templom tornyának sziluettje - szerényen emelkedve a nyugodt háttér fölé - rögzíti a kompozíciót, finoman irányítva a néző tekintetét a gazdag zöld területek és az elülső területen található finom virágok között. A fény kölcsönhatása csodálatos meleg hatást kelt, emlékeztetve a tavaszi napsütéses délutánra; úgy érzi, hogy a meleg ölelésbe burkolja.

Ennek a műalkotásnak kézzelfogható érzelmi mélysége van, amely az alkotó közelségét jelzi a természethez, és a élet egyszerű szépségei iránti mély értékelését. Történelmileg ez a munka Van Gogh életében egy kulcsfontosságú pillanatban készült; tükrözi szín- és forma felfedezését abban a folyamatban, ahogyan a később neves, vibráló részeké válik. Ez a darab nem csupán egy egyszerű ábrázolása a vidéki szépségnek; a Van Gogh művészeti utazásának lényegét öleli fel, bemutatva a természetes világ és az érzelmek összekapcsolásának vonzalmait.