Ebben a vibráló tájban egy olyan jelenet bontakozik ki, amely egyesíti a nyers szépséget és a vidéki élet munkáját. A hullámzó dombok méltóságteljesen nyúlnak el a távolságba, lejtőik élénk színes foltokkal díszítettek, amelyek a változó évszakokat és a gazdák kemény munkáját tükrözik. Egy eke, szinte siluett fényében a gazdag okkerszínekkel, távolról dolgozik, megtestesítve a természetbe ágyazott munka esszenciáját. Van egy bájos fehér ház, élénk vörös tetővel, sötétzöld ciprusfák háttérében ül, amely biztosítja a vidéki táj lenyűgöző képének állását.

A paletta élettel teli—mély narancs, buja zöld és királyi lila árnyalatai összeolvadnak, hogy érzelmek szőttesét alkossák. Minden ecsetvonás úgy tűnik, hogy kitör az energiától, és a nézőt ebbe az idillikus vidéki tájra szállítja. Van Gogh egyedi technikája, amely a vastag, kifejező ecsetvonásokkal jellemezhető, életet ad a festménynek, és a dombokat úgy mutatja, mintha enyhe szellőben ringatóznának. Nosztalgiát és vágyat kelt a természet szépségei között eltöltött egyszerű, de mély pillanatok iránt, és egy mulandó kapcsolatot rögzít az emberiség és a föld között, amely mind intim, mind egyetemes.