Ezen a békés tájnál a nyugodt látvány a nézőt zöld paradicsomba invitálja, ahol a végtelen mezők buja növényzete és a magas fák uralják a horizontot. Az ég, puha fehér felhőkkel díszítve, figyelemreméltó kontrasztot alkot a vászon felső részének gazdag, mély kék színeivel. Itt Monet bemutatja a természetes fény iránti mesterségét; a lágy napfény táncol a leveleken, finom árnyakat vetve, amelyek az aljára árnyékfoltokat szórnak. Úgy tűnik, szinte hallani lehet a levelek susogását és a lágy szellő suttogását, amely simogatja ezt a békés látványt.

A kompozíció különösen lenyűgöző; a karcsú nyárfák elegáns formációban állnak, irányítva a tekintetet a horizont felé, míg a patak tükröződő felszíne a bonyolult lombozatot tükrözi felül. A színek, élénkek ugyanakkor megnyugtatóak, nyugalmat és meleget sugallnak. Ez a művészet pillanatot ragad meg az időben, nosztalgiát ébresztve egy lustálkodó délután után a természet ölelésében, menekülést kínálva a Monet által gyakran felfedezett idilli tájakba. Minden ecsetvonás a művész és a környezet közötti közeli kapcsolatot, valamint a megörökíteni kívánt mulandó szépséget kommunikálja.