
Műértékelés
Ebben a lenyűgöző műben egy élénk szcéna bontakozik ki egy napfényes sugárúton, meghívva a nézőt, hogy merüljön el a 19. század végének párizsi vibráló légkörében. Az utcát tele vannak a kor divatját követő elegánsan öltözött figurák, akinek mozdulatai tele vannak energiával és izgatottsággal. A gyerekek vidáman futkároznak a felnőttek között, míg egy lóvontatta kocsi egy érintést ad az eleganciához, bepillantást engedve a párizsiak mindennapi életébe. A sugárút mentén sorakozó fák lágyan hintázva, díszes zöld árnyalataik friss kontrasztot nyújtanak a kompozíciót uraló melegebb árnyalatokkal.
Renoir laza, kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek spontán és áramló hatást keltenek; a fény táncol a jelenetben, a leveleken átszűrődő ragyogó napot tükrözve. Színpalettája melegséget sugároz, finom sárga, zöld és kék árnyalatok fonódnak össze, dinamikus, harmónikus interakciót alkotva. A mű érzelmi hatása a bujából fakad– egy kézzelfogható ünneplés az életről, egy ablak egy olyan pillanatra, amely egyszerre hétköznapi és varázslatos. Ahogy a szemek pásztázzák a élénk kompozíciót, szinte meg lehet hallani a távoli beszélgetéseket, a gyerekek nevetését és a lovak patájának lágy kopogását a kövezett utcákon, ezáltal megragadva a város varázsát ebben az aranykorban.