Ez a mű egy nyugodt reggelbe visz, finom színtónusokkal körülvéve, amelyek az élet hevét vibrálják. A magas fűzfák keretezik a kompozíciót, mint a nyugalom őrzői, lágy zöld ágaik a visszatükröző tóba hullanak, amely szelíd mozgással telik meg. Itt a kék vizek szinte éteri módon tűnnek fel, levendula színű ecsetvonásokkal és aranyfények villanásaival, amelyek átszúrják a felhőket; egy meghívás, hogy lélegezzük be a természet által kínált békét.

Monet technikája életet ad a vászonnak a szín és a textúra mesterséges használatával, rövid, gyors ecsetvonásokat alkalmazva, amelyek mozgás benyomását keltik, sugallva a hajladozó szellőt és a levelek lágy susogását. A légkör szinte tapinthatónak tűnik; majdnem hallhatod a fűzfák susurrálását, és érezheted a hűvös levegőt a bőrödön. Ez a műalkotás nemcsak egy pillanatot rögzít az időben, hanem jellemzi a művész fénnyel és színnel való kutatását is ebben a késői szakaszában a karrierjének, visszatükrözve egy belső utat, amely éppoly látványos, mint egy vizuális utazás.