Ebben a lélegzetelállító tájban szinte érezni lehet a hegyekhez kapcsolódó friss, hűvös levegőt. A mű egy csodás tó nyugodt látképét mutatja be, sima felszíne visszatükrözi az ég lágy pasztell árnyalatait. A művész ügyesen ragadja meg a természet lényegét, miközben finom felhők lustán lebegnek, utalva a szürkület időszakára. A háttérben fenséges hegyek emelkednek, a kék és szürke finom árnyalataik mélység és nagyság érzését keltik. A jelenetet örökzöld fák csoportjai keretezik, amelyek ezen a nyugodt környezet őrzőiként állnak, míg néhány lombhullató fa a évszakok változását jelzi, melegséget adva élénk zöldjük színével.

A részletekre való figyelem zökkenőmentesen tükrözi a művész tiszteletét a természet iránt. Minden levél gondos precizitással készült, és a színek rétegezése gazdag vegetációs változatosságot sugall. A víz, szinte mint egy tükör, felerősíti a nyugodt hangulatot, és meghívja a nézőket, hogy merüljenek el ebben az idilli pillanatban. Ez a mű kétségtelenül békély érzést kelt, miközben visszautazik az egyszerűbb időkhöz, lehetőséget adva a táj New Hampshire-i szépségeinek megfontolására és értékelésére a 19. században.