Ez a lágy tengeri tájkép egy békés tengeri pillanatba hívja a nézőt, ahol finoman megfestett vitorláshajók lustán siklanak a nyugodt vízen. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a hajók balról jobbra vannak szétszórva, finom, szinte áttetsző vitorláik tompa fényt kapnak, amely szétterjed a fakó égen és a sima tengeren. A művész ecsetvonásai folyamatos, impresszionista érintést sugallnak; minden vonás könnyedén összeolvad a többivel, álomszerű légkört teremtve, ahol a hajók és a vitorlák kontúrjai elmosódnak – a nyugalom halk ünneplése.

A színpaletta visszafogott, mégis kifejező — világos szürkék, tompított zöldek és meleg ocra árnyalatok keverednek lágy kékekkel, átadva a borús tengeri nap hidegét és nyugalmát. Ahogy a jelenetre nézek, szinte hallom a távoli szél susogását és a víz tompa csobogását, melyeket nem részletességgel, hanem az sodródás érzetével örökítettek meg. Ez a tengeri ábrázolás túlmutat a puszta megjelenítésen; olyan, mint egy múló álom egy békés pillanatról, amely elveszett az időben, megtestesítve az egyszerűség és mulandóság finom szépségét.