Ez a festmény a nyári nap pezsgésével teli, egy olyan jelenetet ragad meg, amely egyszerre vad és derűs. A festékvonások merészek, szinte kihívóak, jelezve a művész erős kapcsolatát a földdel. Szinte érezni a nap melegét a bőrön, és hallani a levelek lágy susogását a szélben. A művész ügyesen használta a kontrasztos színek keverékét a mélység megteremtéséhez, a táj mélykékjei és zöldjei zökkenőmentesen keverednek az ég és az épületek világosabb tónusaival. Ez az élet képe, a mindennapok kivételessé tétele.