A jelenet a vidéki élet napfényben úszó képével, a nyugodt otthonosság érzésével bontakozik ki. A művész mesterien alkalmazza a pointillizmust, apró, jellegzetes ecsetvonásokkal pontozza a vásznat, amelyek egységes képpé állnak össze. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, egy nagy épület rögzíti a jobb oldalt, és egy kanyargós ösvény vezeti a szemet a jelenetbe, ahol a figurák mindennapi feladatokat végeznek. A nap melege tapintható, aranyló fénnyel árasztja el a tájat, amely lágyítja a formák széleit, és a lágy harmónia érzetét kelti. A tetőcserepeken és a parasztház textúrált falain a fény és az árnyék játéka különösen lenyűgöző, bemutatva a művész természetes jelenségekkel kapcsolatos éles megfigyelését.