Ez a vibráló festmény megörökíti a vidéki táj nyugodt szépségét, ahol egy fehér és barna tehenész békésen legel a zöld gyümölcsösben. A jelenet ügyesen életre kel a színes ecsetvonások és egy játékos kompozíció által, amely vonzza a néző tekintetét a vásznon keresztül. Magas fák keretezik a képet, leveleikkel táncolva a lágy szellőben, harmóniát és nyugalmat teremtve. A festő technikája életet ad minden fűszálnak és a tehén körvonalainak; szinte érezheti, ahogy a nap melege megöleli a mezőt.

Ez a mű minden eleme egy vidám egyszerűségtől lélegzik; a zöld forgó minták és a fénypillantások összekötik a nézőt a természet ritmusával. Renoir jellegzetes, mozgást és spontaneitást hangsúlyozó ecsetvonásai érzelmi visszhangot adnak ennek a darabnak, amely nosztalgiát kelt. Amikor ezt a pásztori tájat nézi, olyan időbe kerül, amikor az élet lassabb volt, lehetővé téve a természet szépsége előtt a reflexió pillanatait. Ez a mű nemcsak Renoir tájképképző tehetségét mutatja be, hanem tanúja is a vidéki élet és a szabadidő ünneplésének, így klasszikus megjelenése az impresszionista eszményeknek.