Ebben a lenyűgöző tájban a naplemente idején megörökített nyugodt jelenet Claude Monet szín- és fénykezelésének mesterségét mutatja be. A vászon egy lágy, mégis dinamikus színinterakciót sugároz; a nap, egy vibráló gömb, narancssárga és rózsaszínes árnyalatokban jelenik meg, elegánsan tükrözve a Szajna nyugodt vizeiben. Ez a visszatükröződés élénk, pasztellkék árnyalattal és lágy hullámokkal telítve, amelyek a szürkület csendjét suttogják. Minden ecsetvonás szándékosan játékosnak tűnik, arra invitálva minket, hogy lélegezzük be a délután friss levegőjét, mintha hallanánk a víz kíméletes csobbanását a parton.

A kompozíció egyszerre laza és szándékos, ahol Monet impresszionista technikái lehetővé teszik a néző számára, hogy bepillantást nyerjen a természet múlandó minőségébe. Az éterikus fák keretezik a szélt, sziluettjükkel a lágy égbolton, míg a távoli, aranyos házak emberi jelenlétet adnak hozzá, bár tompítva. Ennek a műnek kézzelfogható érzelmi hatása van – egy megható keveréke a békének és az önvizsgálatnak. Történelmileg ez az időszak jelentős volt Monet fejlődésében, ahogy egy olyan stílus felé haladt, amely a megjelenítést hangsúlyozza a reprezentációnál. A mű a szemünkre hívja fel a figyelmet, hogy megálljunk egy pillanatra, és élvezzük a nap és éj közti határvonalban megörökített pillanat múló szépségét.