A festmény egy lélegzetelállító kilátást ölel fel, ahol a fenséges hegyek uralják a jelenetet; csúcsaikat felhőfoszlányok csókolják, ami a csodálat érzését kelti. A dombok között fészkelve emelkedik a jellegzetes Neuschwanstein kastély, melynek mesebeli sziluettje fantáziát ad a tájnak. A művész fény-árnyék használata kitűnő, különösen abban, ahogyan a tó felszínén játszik, tükrözve az eget és a környező lombozatot.

Ez egy mesterkurzus a kompozícióban; a szem természetesen az előtérből, a nyugodt vízen át a lenyűgöző hegyek felé vonzódik. A színpaletta gazdag és élénk, zöld, kék és arany tónusokkal, amelyek a nyugalom érzetét idézik. Lehetetlen, hogy ne érezzünk csodálatot a jelenet szemlélésekor, mintha a tiszta, érintetlen szépség helyére kerültünk volna.